Révai Csaba
Nyereségadó, más néven társasági adó, egy olyan közvetett adónem, amelyet a társasági adó szabályai szerint adózó vállalkozások nyereségére vetnek ki (kisvállalati adó, vagyis KIVA adózás esetén a KIVA váltja ki a társasági adót is). Magyarországon ez az adófajta a vállalatok által elért eredmény után fizetendő állami kötelezettséget jelenti. A társasági adó mértéke számos tényezőtől függ, beleértve a vállalkozás méretét, a számviteli szabályokat és az aktuális jogszabályokat.
Az adókulcsok és -kedvezmények változása mindig fontos tényező a vállalatok pénzügyi tervezésében. Egyes esetekben bizonyos befektetések és költségek adóalapot csökkentő hatással bírhatnak, így jelentős hatást gyakorolva a vállalati stratégiákra és döntésekre. A nyereségadó rendszere komplex, és gyakran változik, aminek következtében a vállalatoknak - illetve leginkább a könyvelőjüknek - naprakészen kell tartaniuk adózási ismereteiket, hogy megfeleljenek a bevallási kötelezettségeiknek és maximalizálják adóhatékonyságukat.
Az adóoptimalizálás érdekében a társaságok gyakran szakértői segítséget vesznek igénybe, mint például könyvelők, jogászok, könyvvizsgálók és adótanácsadók. Ezek a szakemberek segítenek a vállalatoknak nemcsak az előírt nyereségadó kiszámításában, de abban is, hogy felismerjék és kihasználják az esetleges adókedvezményeket és -mentességeket. Az adózás világában való eligazodás elengedhetetlen a vállalatok pénzügyi sikeréhez.
Ez az adónem a vállalkozások által a gazdasági tevékenység során realizált adózás előtti nyereségre vonatkozik.
A nyereségadó azon adók közé tartozik, amelyet a gazdálkodó szervezetek nyeresége után kell megfizetniük az államkassza felé. A társasági adóalap meghatározásakor figyelembe vehetők a jogszabályban meghatározott költségek és elszámolható kiadások. Az adóalapot csökkenthetik a kutatás-fejlesztési tevékenységekre fordított összegek, valamint a fejlesztési adókedvezmények. A mikro-, kis- és középvállalkozások (kkv-k) számára további adókedvezmények állnak rendelkezésre, ösztönözve a gazdasági növekedést és a beruházásokat.
Az adótárgy a vállalat adózás előtti nyeresége, míg az adóalapot a számviteli szabályoknak megfelelően korrigált, adózás előtti eredmény képezi. Az adómérték, vagyis a nyereségadó mértéke, országonként változó lehet, és gyakran progresszív vagy proporcionális jelleggel bír.
Magyarországon 2024-ben a vállalkozások nyereségadója, azaz a társasági adó mértéke továbbra is 9%, ami Európában az egyik legalacsonyabb kulcsnak számít.
Gazdasági szempontból a nyereségadó jelentős befolyással bír a vállalatok befektetési döntéseire, likviditására és versenyképességére. A megfelelő adóstruktúra kialakítása kulcsfontosságú a gazdaság fejlesztésében, mivel stimulálhatja a vállalatok növekedését és hozzájárulhat a foglalkoztatás bővítéséhez. Az adópolitikai döntéseknek figyelembe kell venniük a határon átnyúló gazdasági tevékenységeket és az adóelkerülés megakadályozásának szükségességét is.
A nyereségadó története szorosan összefügg a világ és Magyarország gazdasági történelmével. Ez azt jelenti, hogy a nyereségadó - amit a cégek a profitjuk után fizetnek - megjelenése és fejlődése fontos eseményekhez kapcsolódik, amelyek befolyásolták, hogyan szerez pénzt az állam, és hogyan ellenőrzi a vállalatok által termelt nyereséget.
Az állami bevételek diverzifikálása azt jelenti, hogy az állam többféle módon próbál bevételhez jutni, nem csak egyetlen forrásból támaszkodva. Tehát nem csak az adókból, hanem például állami vállalatok nyereségéből, illetékekből, vagy akár nemzetközi kereskedelemből is. A nyereségadó bevezetése egy olyan eszköz volt, amivel az állam növelhette a bevételei sokféleségét, hiszen a vállalatok nyereségének egy részét is meg tudta adóztatni.
A vállalati nyereségek állami szabályozása azt jelenti, hogy az állam bizonyos szabályokat és előírásokat hoz, amelyek meghatározzák, hogy a vállalatok mennyi adót fizetnek a nyereségük után. Ez a szabályozás segít abban, hogy az állam részesüljön a vállalatok gazdasági sikeréből, és ezáltal pénzt gyűjthet be például közszolgáltatások finanszírozására.
Összességében tehát a nyereségadó olyan eszköz, amelyet az állam használ a gazdaságban keletkező nyereség egy részének megszerzésére, és ennek kialakulása tükrözi azokat a gazdasági változásokat és döntéseket, amelyeket az államok a történelem során hoztak.
A nyereségadó nemzetközi szinten a 19. században terjedt el, amikor az ipari forradalom után a vállalatok nyereségessége meredeken emelkedni kezdett. Az Egyesült Államokban 1909-ben vezettek be először szövetségi nyereségadót, mely a nagyvállalatokra vonatkozott. Az első világháború idején azonban a nyereségadót számos más ország is bevezette, reagálva az állami finanszírozási igények növekedésére.
Magyarországon a nyereségadó története az 1988-as vállalati adótörvény megalkotásával kezdődött, melyet számos reform követett a gazdasági és politikai átalakulás jegyében. A rendszerváltás utáni években a nyereségadó kulcsok és szabályok többszöri módosítását tapasztalhattuk, tükrözve az ország piacgazdaságra való átállását és a nemzetközi adóversenyre való reakciót.
A társasági adó alanya lehet minden gazdasági társaság, beleértve a részvénytársaságokat, korlátolt felelősségű társaságokat, betéti társaságokat, valamint a szövetkezeteket is, amennyiben azok a társasági adó szabályai szerint adóznak és adóköteles nyereséget realizálnak.
A nyereségadó számítása két lépésből áll: az adóalap megállapításából és az adókulcsok alkalmazásából. Ezek pontos ismerete kulcsfontosságú a törvényeknek megfelelő és pontos adóbevallás elkészítéséhez.
Az adóalap a vállalat adózásra vonatkozó nyeresége, amelyet az adózás előtti eredményből kell kiszámítani. Először is, össze kell adni a bevételt és levonni a költségeket:
Az eredmény az adózás előtti nyereség, amelyből le kell vonni az adómentes tételeket és hozzáadni az adóköteles tételeket a törvényi előírásoknak megfelelően.
Az adókulcsok a számítás második fázisában kerülnek alkalmazásra. Magyarországon az alapvető vállalati nyereségadó kulcs jelenleg 9%.
Ezt a kulcsot az adóalapra kell alkalmazni. További adókedvezmények és -kötelezettségek számszerűsítése is szükséges lehet, amik így befolyásolják a fizetendő adó mértékét.
A nyereségadózás szorosan összefügg a számvitellel, hiszen a számviteli eljárások határozzák meg, hogy miként számolják ki az adózás előtti eredményt.
A magyar számviteli törvények előírják a vállalkozások könyvviteli kötelezettségeit.
Az üzleti év lezárásakor kötelezően készítendő éves beszámolónak (mely lehet egyszerűsített vagy teljes) tartalmaznia kell az eszközök és források pontos leltárát, valamint az eredménykimutatást. Az eredménykimutatás részletesen bemutatja az adott évben realizált bevételeket és kiadásokat.
Bevételek például:
Kiadások lehetnek:
A könyvvitel pontos vezetése és az előírásoknak megfelelő beszámolókészítés alapvető a pontos adóalap meghatározása szempontjából.
Az adózás előtti eredmény egy olyan pénzügyi mutató, melyet a számviteli szabályok alapján készített eredménykimutatás alapján állapítanak meg. Ez a mutató képezi az alapját a társasági adó ("nyereségadó") kiszámításának. Az adózás előtti eredmény alapján meghatározott adókötelezettség csökkenthető az adótörvényben meghatározott adókedvezményekkel és adókreditekkel.
Az adózás előtti eredmény meghatározásának lépései:
Ezután következik az adóalap módosításainak sorozata, mint például a korábbi évek veszteségeinek elszámolása, amely befolyásolja a végső adózás előtti eredményt. A társasági adótörvény pontos előírásokat tartalmaz arra vonatkozóan, hogy mely tételeket lehet levonni az adóalapból és melyeket kell hozzáadni.
Az adózás előtti eredmény meghatározása kulcsfontosságú a vállalkozások adóterhe és a befizetendő nyereségadó korrekt kiszámításához.
A nyereségadó kötelezettségek magukban foglalják az adóbevallás benyújtását, a megfelelő határidők betartását és a bírságok valamint szankciók ismeretét.
A társaságoknak minden adóév vége után kötelességük adóbevallást benyújtaniuk. Az adóbevallásnak tartalmaznia kell az adott évre vonatkozó valamennyi releváns pénzügyi információt és adatot, amely az adóalap meghatározásához szükséges.
Az adófizetési határidők pontos betartása létfontosságú a jogszabályban meghatározott következmények elkerüléséhez. A nyereségadót általában az adóévet követő év május 31-ig kell megfizetni.
Késedelmes adóbevallás vagy adófizetés szigorú bírságokat vonhat maga után. Amennyiben a vállalatok az előírásoknak nem tesznek eleget, jelentős pénzbeli szankciókkal számolhatnak, melynek mértéke az elmulasztott adó összegének egy bizonyos százalékában kerül meghatározásra.
A nyereségadóval kapcsolatos kedvezmények és mentességek alapvetően befolyásolják a vállalkozások adóterheit. A vállalkozások érdemes, hogy tisztában legyenek a rendelkezésre álló lehetőségekkel, hogy optimálisan érvényesíthessék azokat - ebben a könyvelők tudnak segíteni.
A törvényi kedvezmények lehetővé teszik a társaságok számára, hogy csökkenthessék adóalapjukat. Például a kutatás-fejlesztésre fordított összegek egy részét levonhatják az adózás előtti eredményből. Emellett bizonyos beruházások esetében a társaságok igénybe vehetnek adókedvezményt, amennyiben azok meghatározott gazdasági tevékenységet szolgálnak.
Szektorspecifikus mentességek célja, hogy elősegítsék bizonyos ágazatok fejlődését, így adómentességet biztosítanak például a megújuló energiaforrások felhasználásából származó bevételre. Az információs és kommunikációs technológiai szektor bizonyos területein is adómentesség vehető igénybe, amennyiben az tevékenység hozzájárul az ország digitális infrastruktúrájának fejlesztéséhez.
Nemzetközi szinten a nyereségadózás szabályai leginkább a kettős adóztatás elkerülésére és az átutalási árazás szabályozására összpontosítanak, hogy a nemzetközi vállalatok tisztességesen járuljanak hozzá az adóbevételekhez.
Az kettős adóztatás elkerülése céljából több mint száz ország aláírt kétoldalú adóegyezményeket. Ezek az egyezmények meghatározzák a különböző jövedelemkategóriák adóztatásának jogát, és szabályozzák, hogy az adóalany melyik országban köteles adót fizetni.
Az átutalási árazás szabályai biztosítják, hogy a nemzetközi vállalatokon belüli tranzakciók – mint például szolgáltatások, termékek átadása vagy szellemi tulajdon használata – a piaci értéken történjenek. Célja a profit elvonásának és az adóelkerülésnek a megakadályozása.
Kezelésük esetén szigorú dokumentációs követelményeket kell teljesíteni, annak érdekében, hogy az adóhatóságok ellenőrizni tudják a tranzakciók szabályszerűségét.
A nyereségadó története során már kiemeltük, hogy az idők folyamán a nyereségadó mértéke alkalmazkodott a mindig aktuális politikai és gazdasági helyzethez, ezért már eddig is több változás érintette. A módosítások jellemző célja a nyereségadó hatékonyabbá tétele és az adózás egyszerűsítése.
Fontos megjegyezni, hogy a társasági adó szabályozása változhat, hiszen az adópolitika része a kormányzati gazdaságpolitikának, amely reagál a gazdasági környezet változásaira. Ezért a vállalkozásoknak ajánlott folyamatosan tájékozódni az aktuális adótörvényekről és a lehetséges változásokról, valamint szükség esetén szakértői segítséget igénybe venniük.
